Ismerje meg az amerikai fekete humor apostolát

Bár hazánkban szinte egyáltalán nem ismerik, a leginkább szatirikus, néhol az akasztófahumor szótári alakját megjelenítő komikus, zenész, matematikus az Egyesült Államokban az 50-es, 60-as évek egyik legfelkapottabb, értelmiségi körökben népszerű dalszerzője és humoristája volt.

Harry Potter is másolja

A kifejezetten tehetséges zongorista Lehrer zenei világát a 20. század első felére jellemző kuplékultúrából merítette, melynek jellemzői a fülbemászó dallam és az azt kísérő kísérő gyilkos humor a szövegben. Saját anyagai mellett ismert dalok paródiáit is elkészítette, ilyen a The Elements is, melyben Lehrer nem tesz mást, mint a dal eredeti szövege helyett a periódusos rendszer elemeit énekli rá, meglehetősen nyelvtörő tempóban. Pár éve Daniel Radcliffe (akit a többség Harry Potterként ismerhet) csinálta utána egy beszélgetős műsorban.

Lehrer saját dalai két csoportra oszthatók, az egyik, témájában változó csak simán az akasztófahumor csúcsa, míg a másik pedig ugyanez, annyi különbséggel, hogy politikai megszólalásokat tartalmaz.

Az első csoportba illő remek példák közé tartozik az Old Dope Peddler, ebben Lehrer a társadalom régi tartozását igyekszik leróni, ugyanis az amerikai popszcénában divat volt egy időben olyan nótákat írni, melyek a társadalom számára hasznos munkát végző szakmákra irányították a figyelmet. A Jó öreg esernyőjavító ember, vagy a Jó öreg lámpagyútogató tipikus példái ennek a gyakorlatnak, egy valakiről azonban megfeledkeztek és Lehrer igyekszik ezt orvosolni a Jó öreg drognepper című dalával, melynek címszereplője ott segít a közösségen ahol tud, a gyerekeknek még ingyen is adja a kóstolót, hiszen jól tudja, hogy a ma ártatlan fiataljaiból lesznek a holnap kuncsaftjai.

A teljesség igénye nélkül érdemes még megemlíteni a könnyű, tavaszi hangulatot árasztó slágerét, melyben a jó időt hősünk arra használja fel, hogy boldogan és önfeledten mérgezzen galambokat a parkban, de idekívánkozik a perverzek himnuszának is beillő, Mazochizmus tangó is.

Politikát!

A politikai tartalmú dalok közül a két legzseniálisabbat emelnénk ki, az egyik Wernher von Braunról, a III. Birodalom egykori rakétatudósáról szól, aki a háború után az USA rakétaprogramján is dolgozott. A dalban az avítt elvhűséget pragmatizmusra cserélő Braun ki is mondja, hogy „ha a rakéta fent van, kit érdekel hol ér földet, az már nem hozzám tartozik, mondja Wernher von Braun”, továbbá „tudok visszaszámolni angolul is, németül is, most épp kínaiul tanulok”.

A hidegháború felpörgéséhez és a kubai rakétaválság atomháborúval fenyegető légköréhez kitűnően passzolt a We Will All Go Together (Mind együtt megyünk) névre hallgató szerzeménye, melyben annak örvendezik, hogy ha kipusztul az emberiség egy nukleáris kézitusa következményeképp, akkor nem marad senki, aki gyászolhasson, vagy behajthassa a biztosítási kedvezményét.

Lehrer egyébként a 70-es évek elején visszavonult a zenéléstől és nyugdíjba vonulásáig a tudományos karrierjének élt, az MIT és a Harvard mellett a Kaliforniai Egyetemen is oktatott matematikát és zenei színházat.